Hát igen, visszatértem kedves blogom, mivel szinte önmagadat olvasod, ezért ez van... Azért mert baszd meg, azért! Elkezdtem újra olvasni az én személyes bibliámat, a bushidó alapjai-t Daidodzsi Júzan tollából. Imádom! Mindig is imádtam! Olyan útra vezet, ami nem arra tanít, amit ezek a torzult lelkek a tv-ben. Ha nem a becsületes harcos útját! Hogyan váljunk jó emberré, miközben mégis kardot forgatunk. Hogy tiszteljük a másikat, a Szüleinket, az Urunkat és az Asszonyunkat! Igen, számomra ez az a valami, ami utat mutat az éjszakában. Mert néha természetesen nekem is eldurran az agyam, és ilyenkor előszoktam szedni a kis polcomról. Újra elolvasom, megjegyzem, és újra nekilátok a dolgoknak. A szamurájok útja a halálról szól, ezért becsülik meg az életüket. Tudják, hogy megfognak halni, és mindig erre gondolnak. Mert ők a gondolatot magukévá akarják tenni, nem csak el hesegetni. Hogy ha majd eljön az idejük, megbánás nélkül büszkén haljanak meg.
Persze talán sokan nem értenek velem egyet. Én viszont tiszteletben tartom az ő nézetüket. Mert mindenki más, és ez olyan csodálatos.
