I'm back... Run fools!

Hát igen, visszatértem kedves blogom, mivel szinte önmagadat olvasod, ezért ez van... Azért mert baszd meg, azért! Elkezdtem újra olvasni az én személyes bibliámat, a bushidó alapjai-t Daidodzsi Júzan tollából. Imádom! Mindig is imádtam! Olyan útra vezet, ami nem arra tanít, amit ezek a torzult lelkek a tv-ben. Ha nem a becsületes harcos útját! Hogyan váljunk jó emberré, miközben mégis kardot forgatunk. Hogy tiszteljük a másikat, a Szüleinket, az Urunkat és az Asszonyunkat! Igen, számomra ez az a valami, ami utat mutat az éjszakában. Mert néha természetesen nekem is eldurran az agyam, és ilyenkor előszoktam szedni a kis polcomról. Újra elolvasom, megjegyzem, és újra nekilátok a dolgoknak. A szamurájok útja a halálról szól, ezért becsülik meg az életüket. Tudják, hogy megfognak halni, és mindig erre gondolnak. Mert ők a gondolatot magukévá akarják tenni, nem csak el hesegetni. Hogy ha majd eljön az idejük, megbánás nélkül büszkén haljanak meg.

Persze talán sokan nem értenek velem egyet. Én viszont tiszteletben tartom az ő nézetüket. Mert mindenki más, és ez olyan csodálatos.

Erszoft tím, mert szerintem...Run fools!

Hát szeretném kivesézni, hogy milyen is egy ideális airsoft csapat. Az úgy 6 éves játéktapasztalatommal már jó néhány emberrel "dolgoztam" együtt. De talán egy ember az, akivel mindig sülve-főlve együtt voltunk. Az ember nem más, mint Laci barátom, akivel úgy mond együtt kezdtük el.

De hogy mit is akarok írni? Konkrétan, hogy szerintem(Ez a személyes véleményem erről a témáról! Szóval nyugodtan beszólhatsz, valószínűleg magasról fogok rá szarni!) hogyan is néz ki egy igazi csapat.

1. Kiválasztás(Juj, de hivatalos bazzeg!): Szóval mivel egy konkrét, összetartó csapatról beszélünk, ezért érdemes hozzá olyan beállítottságú embereket is keresni. Mivel általában minden társaságban akad egy Berci, meg egy Gyuri haver, őket szinte rögtön beveszi az ember. Egyikük általában azt mondogatja, hogy király, meg what not és ilyenkor lesz fegyvere, meg olyankor. Fél év múltán persze ez kezdd unalmassá válni így a játékokon kezdünk keresni embereket. Ami viszont elég jó ötlet! Nagy ritkán akadunk olyan arcokra, akik tényleg odateszik magukat és jó fejek.

2. Da tréjning: Igen, mert képezni magunkat jó dolog, főleg, ha hivatalos játékokra, de főleg a milsim(military simulation) játékosoknak. Csapatszinten viszont duplán jó dolog, mert így szokja egymást a bagázs, szóval nem csak egy tűzpárt alkottok. Ha nem egy tűzcsapatot, akik bármilyen létszámú ellenféllel fel tudják venni a harcot. Fontos, hogy minden embernek meglegyen a feladata, és hogy azt teljes mértékben el is tudja látni.

3. Felépítés: Egy csapat akkor van jól felépítve, mint már mondtam. Ha mindenkinek meg van az adott feladata! Teszem azt, valaki a csapat vezetője, annak tudnia kell az emberei tulajdonságairól. Terveket készítenie, figyelni a veszélyekre, ilyesmik. Vannak a lövészek, nekik nem csak az a dolguk, hogy lövöldözzenek össze-vissza. Tudniuk kell mozogni, bekeríteni az ellenfelet, taktikailag visszavonulni és támogatni a társaikat. Némelyik játékon van kiválasztott Medic is, amit inkább olyan társra bízzunk, aki nem tohonya. Nem fontos, de jó ha van a csapatunkban egy mesterlövész, vagy egy géppuskás. Sokkal több dolgot tudunk elkövetni velük. Főleg, ha jól végzik a dolgukat.

4. Dö Gír: Nos, mivel most már van egy csapatod, ezért érdemes beruháznotok egy olyan rucit. Ami egységessé tesz benneteket. Valószínűleg jön majd a Navy Seal féle Digital-októl kezdve, a szkafanderig. De szerintem azt kell választani, ami illik a környezetre, ahol játszotok. Láttam olyan csapatot, akik az Amerikai hősökre hajazó ACU Ranger, Space Marine fuck that shit-et választották. Erdős területre! Szó se róla, ők voltak a legtöbbet észrevett tagok. A fegyvereknél szerintem annyira ne legyen megkötés. Viszont tény, ha egyforma a fegyverzet, akkor tudtok egymásnak tárakat passzolgatni, ha úgy hozza a szükség. Szóval valahol  hasznos az egységes Gear.

DAT MUSIC...Run fools!

Fogj egy sétapálcát és légy vidám...Iszkiri pupákok!

Elég régen nem írtam ide, de talán azért, mert kezd egyre bonyolultabbá válni az életem. Amiről nem szeretnék írni, mert valószínűleg, holnapig sem végeznék.

De nézzük a dolgok napos oldalát, kijött az Aliens: Colonial Marines. Igen, ez a játék már elég régóta készülget. De a project-et rengetegszer lelőtték már, így hát ideje volt, hogy összeszedjék magukat a srácok. Végül kiadták és hát meg kell mondjam... Teljesen felbaszták az agyamat az egésszel! A feeling ott van, a zene ott van. De a mesterséges intelligencia kurva rossz bazzeg. Meg úgy önmaga az egész történet, mert az embernek fogalma sincs, hogy mi történik. Mert a filmektől eltér, egyszerűen fogalmam sincs, hogy kerülnek oda dolgok, amik elvileg halottak. És most nem az alienekről beszélek, ha nem olyasmiről, amit spoiler miatt nem írok le!

A játék maga nem lenne annyira rossz, ha nem éreztetné azt velem, mint ha egy béta demóval játszanék! Vannak esetek, mikor az ellenfél egyszerűen lefagy. Kész, megáll egy helyben és csak néz. A baráti karakterek se teljesen komplettek. Mennek előre, aztán lövöldöznek, de nem tudnak megölni senkit. Még szerencse, hogy raktak a játékba cooperative játékmódot. Így természetesen rögvest nyakunkba vettük a világot Lasattal és kitoltuk pár óra leforgása alatt. Utána kipróbáltam egyedül, és hát bőven nem adta vissza azt az élményt.

Na de vannak bőven pozitívumok is a játékban. Kezdve rögtön azzal, hogy a már második filmből ismert színhelyeken járhatunk. Először a Sulaco-n, majd az Lv-426 felszínén. És ezek nagyon részletgazdagra sikeredtek, tehát bőven vannak helyek, amiket felismertem a filmből. Ezek mellé szól a hangzás is, nagyon jók lettek a fegyverhangok és a zenék is. Szóval ezek az apróságnak tűnő dolgok, elég üdítően hatnak a játékra. De valahogy így is monotonná válik egy idő után. Főleg azért, mert nem áll másból, mint 6-8 óra folyamatos impulzus puska tüzelésből.

Összegezve maga a játék nem rossz, de bőven lehetett volna jobb is. Főleg mivel ennyi ideig készült, minimum egy isten király dolgot vártam.

Da best song...Run fools!

Devil may...Run fools!

Hey! 'sup? Nem rég jött ki a Devil May Cry pc-s változata, egyből fel is raktam! Meg kell mondjam egész jó kis játék! Féltem, hogy rosszul lesz optimalizálva, sőt, rettegtem tőle! De félelmem alaptalan volt szinte. Ez a játék hihetetlenül szép és tökéletesen jól fut az én 5 éves gépemen is. Ez köszönhető az Unreal 3 engine-nek is. Bár voltak problémák optimalizálás terén néha ezzel az engine-el. Mint pl a Splinter Cell Conviction-nél (Ami a kedvenc játékaim közé tartozik persze, miért ne.) De szerintem az a ubisoft hibája teljes mértékben.

Na de visszatérve a játékhoz, fantasztikusan néz ki. És ezt értem az alatt is, hogy eszméletlen jó a pályatervezés. Ahogy az is, amikor a falak hírtelen szétválnak, vagy te tépsz ki egy falat, a továbbjutáshoz. És mind ezek mellett jó az irányítás is. Persze, ha valaki gamepad-el akarja tolni, tegye meg nyugodtan. De billentyűzet és egér kombóval is simán lehet vele játszani.

A régi DMC fanok viszont talán sírni fognak az új Dante-n, mivel igen emberek. Ez egy Reboot, nem előzmény, mint ahogy néhány idióta lefesti a youtube videók alatt. Dante átment egy kis fekete hajú ficsúrba, a tesója Vergil pedig egy igazi jótevővé. Őszintén szólva engem nem is zavar ez, egyáltalán, mivel az új Dante is egy badass. Bár amikor az első trailerek-en megjelent, és úgy nézett ki, mint egy b.szott emo boy, akkor én is megijedtem. Szerencsére azon változtattak, viszont a haj maradt fekete. Vergil-nél viszont maradt a jól bevált szürke.

A történet szerint az angyalok és démonok már ősidők óta háborúznak, míg egy nap Eva egy angyal és Sparda össze nem jönnek, a nagy harcok közepette. Ebből a tiltott szerelemből születik az ikrek Dante és Vergil. Mire fel Mundus a démonok vezetője és nem mellesleg Sparda testvére megölte az ikrek anyját, apját pedig bebörtönözte. Sparda persze előtte kitörölte fiai emlékeit, csak hogy megvédhesse őket Mundus-tól. Aztán pár évvel később a főbuci rátalál Dante-ra, ahogy éppen iszik, nőzik, meg isten tudja mit nem csinál egy bárban. Itt vesszük fel a fonalat. A történetben megjelenik még egy fontos karakter is, Kat. Aki egy látnok, és nem mellesleg Vergil mentette meg. Akin meglepődtem, mert igen jóra sikeredett, úgy értem azok a dolgok, amiket levág. Szóró festékkel festi a varázsköröket és nem mellesleg szexi like hell. Ezek mellett a múltja is kicsit depis. Szóval igen ötletes karakter.

Amiben viszont még kiemelkedik a játék, az a harcrendszer. Az előző játékoknál már megszokott kombó rendszer van. De itt most sokkal több fegyver található! Van a kard, a két pisztoly, amik ugye alap eszközök. De mellette megjelennek később a "családi" fegyverek is. Mint Sparda fejszéje és Eva kaszája. Ezek mellett megjelenik persze még egy kettő. Bár ezektől néha úgy éreztem magamat, mint a prototype-ban. De ha az ember kombinálja őket, akkor marha jó dolgokat lehet csinálni. És néha a program kényszerít is, hogy használjuk, mivel vannak olyan ellenfelek. Ahol mondjuk muszáj a fejszét használni, vagy a kaszát, vagy az öklöt.

További finomságnak pedig a zenét ajánlanám. K.baszott metál az egész! Vannak benne lágyabb zenék is, de amikor a csihipuhi elkezdődik és beindul a zene. Apám, az már valami, a kedvenc műfajomra verhetem szét a szörnyeket, mint a painkiller-ben. A régi Devil May Cry-ban azt nem szerettem, hogy mindig ugyan az a zene ment benne. Itt viszont van egy pár, ami váltakozik, így nem válik monotonná. Ahogy azon sem gondolkodom, hogy kikapcsolom a játékbeli zenéket, hogy benyomjak egy winamp-ot alá.

Ami viszont szerintem könnyű lett, azok a boss harcok voltak. Annyira egyértelmű, hogy mit kell csinálni, hogy az valami siralmas. Nincsenek nagyon fejtőrök, hogy na igen, akkor beletelik 20 percbe, mire rájövök, hogy mi a fenét csináljak ezzel a nagy döggel. De maga a játék is kicsit túl könnyű, mondjuk lehet az a baj, hogy normál fokozaton tolom.

Ezek mellett megemlíteném a játék pontozó rendszerét is. A játék figyelembe veszi, hogy mennyi idő alatt viszed végig az aktuális küldetés, hogy mennyi kombót használsz és stb. Ezeket pedig besorolja bizonyos szintekre, aminek csak a kezdőbetűjét fogja használni. Akár csak az előző részekben. Dirty, Cruel, Brutal, Anarchic, Savage, SSadistic, és SSSensational. Nekem ezek nem tűntek annyira fontosnak, de legalább az árkád hatása megmaradt.

Szóval összegezve SZERINTEM, ez egy egész jó játék. Jó grafikával, fasza zenével, enyhén jó karakterekkel, közepes sztorival, és állati harcrendszerrel.

Just another day on the field...Run fools!

Egy emlékezetes nap, airsoft of course.

Szóval ezen a derék napon összegyűltünk olyan 32 embertársammal. A helyszín Szentkirályszabadja, halottváros. Az elején érezhető volt a fing aromája, mivel kezdő emberek csapatába kerültünk Lacival.(Ő a tűzpárom és az egyik legjobb barátom is egyben.) Félreértés ne essék, nincs bajom a kezdőkkel, csak az olyanokkal, akik úgy kb másodszor vannak játékon. És bizony megmondják nekem, aki már hat éve játszik, hogy mit tegyen. Mert ő a Call of Duty-ból és a Battlefield-ből többet tanult.

Na szóval elindultunk, a cél egyszerű volt, zászlórablás. Van egy sárga és egy piros zászló és az nyer, aki az ellenség zászlóját vissza viszi a sajátjához. Igen, ez egyszerűnek hangzik, a gyakorlatban nem volt az.

Kezdődött a terv megbeszélésével, ez általában abból áll, hogy megpróbálunk összegyűlni egy helyben. Nos ez itt úgy történt, hogy kis szektákra osztva, mindenki a saját kis körében kezdett tervet szőni. Próbáltuk mondani, hogy mi legyen, de hát csak az a szokásos: "Mit értesz te ehhez kölyök!" tekintetek meredtek ránk.

Szóval elindultunk ketten a Lacival, ami eleinte jó is volt, de a másik csapat összeszedettebb volt. Szóval, mint már említettem, elindultunk. Szélesre tárt mosollyal az arcunkon, hogy majd mi alkotunk. Elég nehéz volt eljutni a pálya feléig, de szerencsére a "Nem lövünk, ha nem muszáj" taktika elég jól kivitelezhető volt.

Közel jutottunk az ellenség bázisához lopakodva, aztán hírtelen leszedtek. A saját társaink! Szóval nem elég, hogy valamit jól akarunk csinálni, de még szabotálnak is közben.

Rendben, visszamentünk a kiállóra. Közben észrevettük, hogy bizony két ember védi a zászlónkat. Derék, de semmit nem érnek, szóval odamentünk, amíg nem jönnek páran segíteni.

Az emberek rövid időn belül gyűlni kezdtek. És hol álltak vajon össze háborús sztorikat mesélni? Bizony a nyílt bejáratnál!

Szóltam nekik egyszer, aztán másodszorra is, hogy vigyázzanak. Majd a semmiből BB-k kezdtek özönleni. Bizony, elkapták mind a hét embert, aki ott állt. Én gyorsan fedezékbe ugrottam egy fal mögé. Az egyik kis srác követett és mögém bújt. Majd tüzet nyitottam az ellenségre. Az épület melletti erdőből kezdtek kijönni és a ház bejáratánál foglaltak helyet. Szóltam a srácnak, aki mögöttem volt, hogy mennyen át a szemközti fedezékbe. De azt mondta: Nem, nekem jó lesz itt is! Keep up the good work. Közben elkezdtek kilesni az ellenséges erők. De amint megpróbáltak támadni, azonnal lekaptam őket. Egyesével, majd kettesével próbálták, de végül mind kiestek. Marha szerencsés voltam!

Szóval just another day in the office szindróma volt az egész. Ezt azért szerettem volna leírni, hogy lássátok, a csapatmunka sokkal többet ér az airsoft-ban. Mert ha csak egyedül csapatjátok a harcmezőn, menő sztorikat mesélve egymásnak. Kurvára el fogtok bukni!