Just another day on the field...Run fools!

Egy emlékezetes nap, airsoft of course.

Szóval ezen a derék napon összegyűltünk olyan 32 embertársammal. A helyszín Szentkirályszabadja, halottváros. Az elején érezhető volt a fing aromája, mivel kezdő emberek csapatába kerültünk Lacival.(Ő a tűzpárom és az egyik legjobb barátom is egyben.) Félreértés ne essék, nincs bajom a kezdőkkel, csak az olyanokkal, akik úgy kb másodszor vannak játékon. És bizony megmondják nekem, aki már hat éve játszik, hogy mit tegyen. Mert ő a Call of Duty-ból és a Battlefield-ből többet tanult.

Na szóval elindultunk, a cél egyszerű volt, zászlórablás. Van egy sárga és egy piros zászló és az nyer, aki az ellenség zászlóját vissza viszi a sajátjához. Igen, ez egyszerűnek hangzik, a gyakorlatban nem volt az.

Kezdődött a terv megbeszélésével, ez általában abból áll, hogy megpróbálunk összegyűlni egy helyben. Nos ez itt úgy történt, hogy kis szektákra osztva, mindenki a saját kis körében kezdett tervet szőni. Próbáltuk mondani, hogy mi legyen, de hát csak az a szokásos: "Mit értesz te ehhez kölyök!" tekintetek meredtek ránk.

Szóval elindultunk ketten a Lacival, ami eleinte jó is volt, de a másik csapat összeszedettebb volt. Szóval, mint már említettem, elindultunk. Szélesre tárt mosollyal az arcunkon, hogy majd mi alkotunk. Elég nehéz volt eljutni a pálya feléig, de szerencsére a "Nem lövünk, ha nem muszáj" taktika elég jól kivitelezhető volt.

Közel jutottunk az ellenség bázisához lopakodva, aztán hírtelen leszedtek. A saját társaink! Szóval nem elég, hogy valamit jól akarunk csinálni, de még szabotálnak is közben.

Rendben, visszamentünk a kiállóra. Közben észrevettük, hogy bizony két ember védi a zászlónkat. Derék, de semmit nem érnek, szóval odamentünk, amíg nem jönnek páran segíteni.

Az emberek rövid időn belül gyűlni kezdtek. És hol álltak vajon össze háborús sztorikat mesélni? Bizony a nyílt bejáratnál!

Szóltam nekik egyszer, aztán másodszorra is, hogy vigyázzanak. Majd a semmiből BB-k kezdtek özönleni. Bizony, elkapták mind a hét embert, aki ott állt. Én gyorsan fedezékbe ugrottam egy fal mögé. Az egyik kis srác követett és mögém bújt. Majd tüzet nyitottam az ellenségre. Az épület melletti erdőből kezdtek kijönni és a ház bejáratánál foglaltak helyet. Szóltam a srácnak, aki mögöttem volt, hogy mennyen át a szemközti fedezékbe. De azt mondta: Nem, nekem jó lesz itt is! Keep up the good work. Közben elkezdtek kilesni az ellenséges erők. De amint megpróbáltak támadni, azonnal lekaptam őket. Egyesével, majd kettesével próbálták, de végül mind kiestek. Marha szerencsés voltam!

Szóval just another day in the office szindróma volt az egész. Ezt azért szerettem volna leírni, hogy lássátok, a csapatmunka sokkal többet ér az airsoft-ban. Mert ha csak egyedül csapatjátok a harcmezőn, menő sztorikat mesélve egymásnak. Kurvára el fogtok bukni!