Bah... Vágyakozom a harcmezőre megint! Nagyon régen voltam már airsoftozni és most már ideje lenne megint leporolni magamat. Hadrendbe szedni az embereimet és nekivágni valami küldetésnek! De mostanában szokott zavarni egy-két dolog. Mondjuk az olyan emberek, akik miután meglátnak egy airsoft-os arcot. Azt mondják, hogy álljanak be katonának, mert akkor már mondhat magáról valamit. Én azt üzenem nekik, hogy kapják be a bal h.rémet.
Mert kb így azt mondják, hogy mennyek embereket ölni! Igaz a hadsereg nem abból áll, de akkor is. Elvegyem mások életét, hogy egy statisztika magasabb mércét kapjon? Hogy valami köcsög megparancsolja nekem, hogy megöljek valakit, mert ő úgy érzi? Beb.szna!
Mi legalább űzünk valami sportot, ami kell a mindennap ért stressz leküzdéséhez.
A másik ami zavar, ha valami call of duty-n felnőtt f.sz kezd el okoskodni. Mi a fenét ért ő bármihez is? Egy széken tengeti mindennapjait és molesztálja a számítógépét. Igen, én is azt teszem, de könyörgöm, ha nincs valamihez kurvára közöm, akkor a nevem kuss!
Na de ennyit erről, minden esetre kurva boldog vagyok ma! Végre tudom miért van ihletem és ettől csudi jól érzem magamat! Jéj, örömbodottá! Kész az első fejezet, már elkezdtem a másodikat is, és kezd egyre emosabbá válni a történet. De legalább haladok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése