I'm a warfighter...Run fools!

Tera online, újabb próbálkozást kíséreltünk meg az elit szörnyek aprítására Lasat-tal. Hol is kezdjem...Hát mondjuk úgy, hogy aki játszott már WoW-al és azt hiszi, hogy ott erősek az elitek. Azok minden bizonnyal meglepődnének ezen a játékon. Ja és ma még miniboss-t is csapkodtunk. Szóval az eliteket négyen kezdtük el gyílkolni, mert természetesen quest mobok voltak. Egy angol úriember és egy nem tudom honnan származó másik arc volt a segítségünkre. Utólag is megköszönöm a csodás munkát nekik.

Na szóval az elitek legalább 5-6 percbe teltek, mire megdöglöttek. A miniboss, hát emberek, az beszarás volt! Legalább 15 percig csaptuk és közben a többiek meg is haltak párszor. Lasat egyszer halt meg a boss akkor 34 százalékon volt. Az angol srác és én tartottuk a frontot, amíg Lasat visszaért. Aztán ő valamiért elkezdett imádkozni egy tűzrakás mellett. Lehet, hogy feladta, vagy recskázott, fogalmam sincs.

Én olyan szinten leizzadtam az alatt a pár perc alatt, hogy olyat még játék nem okozott! A szívem a torkomban dobogott, annyira izgultam. Ugráltam, az ellenfél skilljei elől, közben folyamatosan lőttem, amíg visszaértek a halott társaink. De hát ez egy olyan élmény volt akkor is, amit a büdös életbe nem fogok elfelejteni! 

Aztán jött a kérdés, hogy ha ez ilyen szórakoztató és kurva látvány gazdag, akkor egy raid-nél szívrohamot kapok? Azt a rohadt életbe! Mindenesetre a mini boss megdöglött, semmi érdekeset nem dobott, de az adrenalinroham már megérte!

És mindezek után írtam újabb három oldalt a regényemhez. Tökéletes ez a nap, tök boldog voltam. Közben Tomodachi-nak is tudtam segíteni, a legújabb paddy and the rats albummal. Az még boldogabbá tett, hogy boldoggá tehettem! Szóval ez a nap nagyon fasza volt, pedig elég szarul indult.